Mindent kifizettek, mégis utcára kerülhetnek

Ha az jogszerű, hogy az építési vállalkozó eltüntette a jelzálog tárgyát, akkor az is jogszerű, ha a lakók téglánként eltüntetik a kifizetett lakásukat, ha bírósági ítélettel kilakoltatják őket belőle?

Többek között ezt kérdezi a Szegedi Ítélőtáblához címzett fellebbezéskiegészítésben kilenc (ma még) lakástulajdonos és az őket képviselő hat ügyvéd. Mint arról korábban beszámoltunk, Szegeden és Makón olyan lakástulajdonosok feje fölül készül elárvereztetni a lakást a Raiffeisen Bank, akik kifizették az ingatlan vételárát, de az építési vállalkozó a pénz nagy részét nem továbbította a hitelező banknak.

Tavaly szeptemberben már született egy jogerős ítélet a Szegedi Ítélőtáblán: a szerint a Szeged, Korondi utca 7. szám alatt épült társasház lakói közül többnek elárverezik a lakását. Április 30-áig, a kilakoltatási moratórium lejártáig lakhatnak csak benne – utána azonban mehetnek a híd alá. Ugyanaz a bírói tanács tárgyalja január 16-án az ügyét a többi tulajdonosnak is, akiknek egy része Szegeden, a Bakay Nándor u. 17. szám alatt, más részük Makón, a Bajza u. 33. alatt épült társasházban vásárolt magának lakást. Egyikük már a Korondi utcaiak ítélőtáblai tárgyalásán is föltette a bevezetőben említett kérdést a bírói tanács elnökének, aki akkor azt válaszolta: a konkrét (makói) ügyet még nem ismeri, de ha megismerte, választ fog adni a kérdésre.

A kilakoltatástól fenyegetett lakók korábban feljelentést tettek a rendőrségen, illetve a Csongrád Megyei Nyomozó Ügyészségen. Azzal érveltek, hogy őket megtévesztették. Igaz ugyan, hogy aláírták a vállalkozó jogi képviselői által szövegezett adásvételi szerződést, amelyben az szerepel, hogy az ingatlan „a Raiffeisen Bank Zrt. projektfinanszírozási hitelét kivéve” teher- és igénymentes. Egy másik pontban az áll, hogy a Raiffeisen Bank hitele rangsor tekintetében megelőzi az ő adásvételi szerződéssel keletkezett tulajdonjogukat.

A vételárat nem a banknak, hanem a vállalkozónak kellett befizetni. A vevők úgy érzik, ha nem félrevezetni akarták volna őket, akkor az aláírás előtt egyértelműen elmagyarázzák: ez azt jelenti, hogy ha a vállalkozó valamiért nem továbbítja a vételárat a projektcégnek hitelt nyújtó banknak, akkor a lakásuk a banké lesz, ők pedig hajléktalanná válnak. Ha ez tudatosul bennük, sohasem írták volna alá a szerződést. Azzal a logikus magyarázattal altatták el a gyanakvásukat, hogy amint kifizetik a saját lakásuk árát, az ő ingatlanukról leveszik a bank jelzálogjogát. Az érintett társasházakban ingatlant szerzett néhány tulajdonos lakásáról le is vették a jelzálogot – de nincs rá magyarázat, hogy miért éppen azokéról vették le, akikéről levették, és mi alapján maradt rajta ugyanolyan helyzetben lévő más emberekén, akik így jogerős bírósági ítélettel mehetnek az utcára.

Utólag sok kívülálló – például internetes kommentelő – gúnyos megjegyzéseket tett a pórul járt emberekre, akik egész életük megtakarítását adták az új lakásokért. Azt írták több helyen: megérdemlik, hogy elveszítsék a lakásukat, mert aláírták a szerződést a fenti kitételekkel. Csakhogy az építési vállalkozó a szerződésekben azt is szavatolta, hogy a dátum szerint megadott határidőig az ingatlanokat a vevő javára tehermentesíti. Ezt azonban a vevők többsége esetében nem teljesítette. Több vevő saját ügyvédet is vitt a szerződés aláírására: ez a kitétel a megbízott jogászokat is megnyugtatta. Egyik ügyvéd utólag azt mondta nekem: egy adásvételi szerződés megkötéséhez szükség van minimális bizalomra is; anélkül semmilyen szerződést nem lehetne aláírni.

Mind a rendőrségi, mind az ügyészségi feljelentésre az a válasz érkezett, hogy bűncselekmény elkövetése nem állapítható meg, és az eljárás folytatásától sem várható eredmény. A rendőrségi nyomozást megszüntető határozat ellen az elkeseredett lakók panaszt nyújtottak be a Csongrád Megyei Főügyészséghez. Tavaly november végén azonban onnan is elutasították őket azzal, hogy nem állnak meg a csalás tényállási elemei, mert nem tévesztették meg a vevőket. A megtévesztést az ügyészség szerint kétséget kizáróan cáfolja az, hogy a vevők aláírták az adásvételi szerződést. A nyomozó hatóság szerint az sem bizonyít bűncselekményt, hogy a kivitelező szerződésben vállalta, hogy tehermentesíti az ingatlanokat, de nem tette meg.

A feljelentők azzal érveltek: „a kivitelező a fizetőképessége és a fizetési szándéka tekintetében tévedésbe ejtette őket”. Az ügyészség viszont nem talált kétséget kizáró bizonyítékot arra, hogy a szerződés aláírásakor a kivitelezőnek szándékában állt megtéveszteni a vevőket – márpedig csak így valósult volna meg bűncselekmény. A vevők szerint a kivitelező képviselője sorozatban adott ki készfizető kezességvállalási nyilatkozatokat, holott tudnia kellett, hogy nincs miből teljesítenie, amit az aláírásával vállal. Az ügyészség szerint ez sem számít. Csak az számítana, ha be lehetne bizonyítani, hogy az adásvételi szerződést eleve azzal a szándékkal írták, hogy becsapják a vevőket.

Ugyanígy nem számít az ügyészségnek, hogy Miklán András makói lakásvásárló kötött a kivitelezővel egy közjegyzői okiratba foglalt jelzálogszerződést, amelyben a kivitelező cég ügyvezetője 15 millió forintos árukészletet adott biztosítékba a vevőnek a lakása biztosítékaként. Ez az árukészlet eltűnt. Miklán András szerint az ügyvezetőnek tudnia kellett erről – vagyis eltüntette a jelzálog tárgyát. Az ügyészség szerint ennek nincs büntetőjogi jelentősége, mert a jelzálogszerződést az adásvételi szerződés után kötötték.

Ezért kérik a vevők az Ítélőtáblától, hogy foglaljon állást: szabad-e eltüntetni a jelzálog tárgyát? Ha a kivitelezőnek szabad volt, akkor szabad kell, hogy legyen nekik is. Akár úgy is, hogy elbontják és széthordják a lakásaik építőanyagát, amelyeken rajta van a Raiffeisen Bank több százmilliós keretjelzálogjoga.

Beadványukban a vevők, tiszteletteljes hangon, számos más kérdésben is kérik az Ítélőtábla állásfoglalását. Abban például, hogy történt-e szerződésszegés, amikor a bank a saját hitelszerződéseiben előírt minimális négyzetméterár töredékéért engedett értékesíteni lakásokat? Hogyan is folyhatott volna be a teljes hitelösszeg, ha fél áron is adták a lakásokat? A bank bizonyos esetekben a leszállított áron is törölte a keretjelzálogot, ha valamiért úgy látta jónak – tehát tudomása volt róla, és hozzájárult, hogy áron alul értékesítsenek lakásokat –, miközben másokat, akik a teljes vételárat kifizették, az utcára akar tenni. Abban is állásfoglalást kérnek a vevők, hogy jogsértő és szerződésszegő-e, hogy a bank a vevők által a vételárra befizetett pénzt a vállalkozó késedelmi kamataira könyvelje el. Jogosult-e a Raiffeisen Bank az árverezéssel eltulajdonítani még azokat az összegeket is, amelyekből – a bank tudtával és jóváhagyásával – a lakástulajdonosok fejezték be a szerkezetkész állapotban átvett lakást?

Több százmillió forint eltűnt, de azt nem keresi senki. Az eddigi ítéletek, nyomozást megszüntető határozatok kivétel nélkül csak azokat az embereket sújtották, akik minden törvényt betartottak, és a szerződéseik szerint tisztességesen kifizették a lakásuk árát. Ezeket a lassan otthontalanná váló családokat, idős, beteg embereket, gyerekeket tisztelné meg a Szegedi Ítélőtábla, ha konkrétan állást foglalna a közös beadványukban feltett kérdésekről.

A kilakoltatás által fenyegetett egyik lakó arról számolt be: csak akkor maradhatnának a lakásukban, ha még egyszer kifizetnék a lakásuk teljes árát, miközben már kerülgetik a házukat az árverésre spekuláló gyanús idegenek.

forrás: nol.hu