Jövőre közel 1000 milliárd forintot kell kifizetniük a magyar bankoknak a devizahiteles csomag miatt. Mivel a bankok maguk is jórészt „hitelből” gazdálkodnak, amit nekik is törleszteniük kell (pl. ki kell fizetni a betéteseket), sokan teszik fel a kérdést: nem mennek csődbe emiatt néhányan? A három legfontosabb szempont alapján próbáljuk most ezt megválaszolni. Véleményünk szerint mindegyik bank messze van attól, hogy a devizahiteles csomag miatt csődbe menjen.
Három szempontunk az alábbi:
- eredmény – jelentősége: a bankok tulajdonosainak jövedelmet, a banknak organikus növekedési lehetőséget biztosít,
- tőke – jelentősége: a veszteségek elviseléséhez szükséges puffert jelenti, biztosítja a folyamatos működőképességet, a szabályozói követelményeknek való megfelelést,
- likviditás – jelentősége: azonnali fizetőképességet biztosít (pl. a betétesek felé) és ma már erre vonatkozóan is vannak szabályozói követelmények.
Az eredmény, a tőke és a likviditás szempontjából az alábbi táblázat mutatja a magyar bankszektor helyzetét. A legfrissebb, júniusi adatok mindhárom szempontból romlást mutatnak, de év közepén csak az eredménnyel volt gond.
1. Eredmény: 1000 milliárdos veszteség
Az elmúlt négy évben hozzászokhattunk, hogy a magyar bankszektor veszteségesen vagy minimális nyereséggel működik. Idén is jókora veszteségre számíthatunk annak ellenére, hogy a bankoknak csak jövőre kell elszámolniuk a devizahitelesek (sőt, a forinthitelesek) felé. A nemzetközi és a magyar számviteli szabályok alapján ugyanis jórészt az idei beszámolókban (céltartalékként) kell megjeleníteni a várható veszteségeket, amelynek összege a becslések szerint megközelíti az 1000 milliárd forintot.
Mivel a tisztességtelenségről szóló első devizahiteles csomag már július végén, vagyis a féléves beszámolók elkészítése előtt hatályba lépett, a bankok jó része már a második negyedévben elszámolta a várható devizahiteles veszteségek egy részét. Az 1000 milliárdosra taksált összegből a magyar számviteli szabályok alapján eddig 350 milliárd forintnyi céltartalékot képeztek meg a bankok, igaz, eltérő feltételezések mellett. (Az alábbi táblázat nem a már elszámolt, hanem a bankok által előrejelzett, teljes becsült veszteséget mutatja).
A féléves, illetve második negyedéves jelentésekben tapasztalt, bankok közötti eltéréseknek számos oka van:
- egyes bankok csak az árfolyamrés semmissé nyilvánítása miatti veszteséget számolták el, az egyoldalú kamatemelések ügyében megvárják a bírósági ítéleteket; mások viszont mindkettőt elszámolták (pl. az OTP),
- egyes bankok a Magyar Nemzeti Bank augusztus elején közzétett szigorú elszámolási képletét figyelembe véve (pl. szintén az OTP), mások a saját meggyőződésük alapján számoltak el veszteséget,
- nem tudni pontosan, mely bankok milyen mértékben vették figyelembe a forinthitelesek felé várható elszámolási kötelezettséget, a devizahitelek elszámolása mellett, vagy miként vették figyelembe például az 5 éves elévülési időt.
Többek között a fenti okok miatt egyáltalán nem véglegesek a fenti táblázatban szereplő adatok.
2. Tőke: az anyabankok nélkül baj lenne
Egy bank vígan továbbműködhet jókora veszteségek mellett is, ha eközben a tőke- és likviditási helyzetének ez meg se kottyan, vagyis tartós és azonnali fizetőképessége, stabilitása megmarad. Ez két fő esetben lehetséges:
- a bank meglévő tőke- vagy likviditási tartalékai elég nagyok, és elbírják a sokkhatást,
- a tőke- és likviditási tartalékait egy külső szereplő (anyabank vagy éppen a jegybank) visszapótolja.
Először is a tőkét nézzük. A devizahitelesekkel nagyobb részt a hitelkövetelés csökkentésével (meglévő adósok), kisebb részt pedig készpénz-kifizetéssel (régi adósok) kell elszámolniuk a bankoknak. A devizahiteles veszteségek elszámolásának „menetrendje” jellemzően az alábbi:
- a bank tudomást szerez arról, hogy a múltbeli tisztességtelenségek miatt el kell engednie a devizahitelek egy részét, vagyis a hitelállománya (kis részben a készpénzállománya) csökkenni fog,
- a jövőbeni veszteséget már most el kell számolnia veszteségként a banknak, legalábbis azt a részét, amelyik biztosan fel fog merülni – így a bank nyeresége kisebb/vesztesége nagyobb lesz már most,
- ez csökkenti a bank mérlegének forrásoldalán a tőkét, (hiszen a többi forrást vissza kell fizetnie, ezekből nem írhat le, csak a tőkéjéből), így elvileg csökkennie kellene a bank mérlegfőösszegének,
- csakhogy eközben a bank hitelállománya az eszközoldalon (és ezzel a mérlegfőösszege) még nem csökken, hiszen ennek csökkentése csak az elszámolások során lesz aktuális,
- a mérleg azonban nem borulhat fel, ezért a bank „áthidaló” megoldást alkalmaz: a forrásoldalon céltartalékot képez (ez lép a kieső tőke helyére), ami majd akkor tűnik el, amikor az eszközoldalon a hitelállományt is le kell írni.
Először tehát csak a forrásoldal rendeződik át, majd a hiteállomány csökkenésével az elszámolás időpontjában a mérlegfőösszeg is zsugorodik. A folyamatot mutatja az alábbi sematikus ábra abban az esetben, ha csak meglévő adós felé kell elszámolnia a banknak, és a veszteségeket már most teljes egészében elszámolja. A most elszámolt 5 egységnyi veszteség miatt a bank tőkéje 5 egységgel csökken, helyébe céltartalék lép a forrásoldalon egészen addig, amíg a devizahitelesek felé történő elszámolás meg nem történik. A banknak jelenleg 100 egységnyi eszközéből 20 egységnyi devizahitel, az elszámolásokat követően azonban ez utóbbi 15 egységre csökken, az ideiglenes megképzett céltartalék pedig felszabadul. A bank tehát 5 egységnyi veszteséggel, 20-ról 15-re csökkenő hitelállománnyal és 100-ról 95-re csökkenő mérlegfőösszeggel került ki az egész történetből.
Ami a fenti példában a devizahitelekre, a veszteségre és a tőkevesztésre vonatkozóan 5 egység, az a valóságban nagyjából 1000 milliárd forint. Mint említettük, ebből 350 milliárd forintot számolt el eddig céltartalékként a bankszektor. A harmadik negyedéves beszámolókban ez a szám jelentősen megugorhat. Mivel március végén (a devizahiteles csomag előtti utolsó „tiszta” állapotban) a teljes bankszektor saját tőkéje 3286 milliárd forint volt, az 1000 milliárdos bukóval a bankszektor a saját tőkéjének csaknem harmadát elveszíti. A 350 milliárd körüli veszteséggel a bankszektor tőkemegfelelési mutatója 19,2%-ról 16,9%-ra csökkent, így a további veszteségekkel 12-13% környékén állna meg, amennyiben nem történne tőkepótlás. Ez még mindig bőven a 8%-os, szabályozók által előírt minimum feletti sáv.
A bökkenő az, hogy a tőke megoszlása nem egyenletes a magyar bankszektorban: vannak nagyon tőkeerős és nem túl tőkeerős bankok. Azoknál a bankoknál tehát, amelyek jelentős devizahiteles veszteséget szenvednek el, gondok lehetnek a tőkével, amennyiben nem pótolja a tulajdonos a kieső tőkét. Szerencsére erről nincs szó: a devizahiteles törvény hatályba lépése óta a CIB, az Erste és a Raiffeisen is közölte már, hogy tőkeemelést hajtott végre nála a tulajdonosa, és további tőkeemelésekről szóló bejelentések is várhatók. A külföldi tulajdonú bankokra az OTP már ismert adataiból kiindulva 700-800 milliárd forintos veszteség és ezáltal ekkora tőkevesztés vár.
Ha nem akarják az anyabankok, hogy leánybankjaik tőkeszintje kritikus szintre csökkenjen, nagyjából ekkora tőkepótlást végre kell hajtaniuk. A következő hónapokban derülhet ki, pontosan mekkora lesz ennek összege. A múltbeli tapasztatok alapján nem kell attól tartani, hogy cserben hagyják leánybankjukat: 2009 és 2014 között össszesen 880 milliárd forintos tőkeemelést hajtottak végre a külföldi tulajdonú bankok tulajdonosai Magyarországon. Ami pedig az anyabank nélküli, több mint 200 milliárdos devizahiteles veszteséget elszenvedő OTP-t illeti: a bank gyakorlatilag már elszámolta a várható veszteségeket, és tőkemegfelelése továbbra is megnyugtatóan magas. A bank tehát a fent említett első csoportba tartozik a tőkehelyzet szempontjából: tartalékai bőven elegendők e veszteség elviselésére.
3. Likviditás: a forintlikviditás csökkenhet
A likviditás szempontjából kétféleképpen érintheti a csomag a bankokat:
- a lezárt szerződéssel rendelkező kompenzációja miatt csökken a bankok készpénz-állománya,
- a még élő devizahitelek részleges leírása miatt kevesebb devizakövetelése lesz a banknak, mint amennyi devizakötelezettsége, vagyis a devizapozíciója kinyílik.
Az első eset „nem nagy sztori”: mivel az egykori hitelesek kis arányt képviselnek, a nekik járó kifizetés eltörpül a bankszektor likvid tartaléka mellett. A másik eset annál érdekesebb, ugyanis a bankoknak elvileg nem lehet nyitott devizapozíciójuk. Ahhoz, hogy a devizahitelek állományának csökkenéséből fakadó nyitott devizapozíciót lezárják (ne engedjék kinyílni), két megoldás közül választhatnak:
- növelik devizaeszközeik (követeléseik),
- csökkentik devizaforrásaik (kötelezettségeik) állományát.
Itt jön a képbe a likviditási kérdés: ahhoz, hogy akár egyiket, akár a másikat meg tudják tenni, elegendő likvid eszközzel kell rendelkezniük a bankoknak. A pótlólagos devizaeszköz vásárlásához vagy a meglévő devizaforrások egy részének „visszafizetéséhez” szükség van a meglévő forintlikviditás egy részének felhasználására.
Június végén a bankok – ahogy az első táblázatban szerepel – 9748 milliárd forintnyi likvidi forinteszközzel rendelkeztek. Ebből mintegy 5000 milliárd forintnyi a kéthetes MNB-instrumentumok (augusztus elejéig kötvény, azóta betét) állománya. A bankok tehát bőséges likviditással rendelkeznek ahhoz, hogy a fenti műveletekhez szükséges devizát beszerezzék. Ha nem így lenne, a jegybank valószínűleg (mint végső menedék) be tudna segíteni.
Ahogy a tőkére, a likviditásra is jellemző, hogy a külföldi tulajdonú bankok anyabanki segítségnyújtásból, a magyar tulajdonúak pedig saját belső tartalékaikból is gazdálkodhatnak. A (forintban zajló) tőkeemelések révén ugyanis hasonló összegben javul a külföldi tulajdonú bankok forintlikviditása is, ami devizává konvertálva segíti náluk a nyitottá váló devizapozíció lezárását. Az OTP likviditási tartaléka pedig június végén olyan bőséges volt a magyarországi alaptevékenységnél (5,9 milliárd eurónak megfelelő összeg a bank közlése szerint), hogy nem jelenthet számára problémát a több mint 200 milliárd forintnyi nyitott devizapozíció lezárása.
Összegzés
Szerencsés a magyar bankszektor tulajdonosi szerkezete, megkönnyíti a devizahiteles csomag végrehajtását a kormány számára, hiszen:
- a közel 1000 milliárdos veszteség pótlásához szükséges tőkét és szükség esetén a zárt devizapozíció fenntartásához szükséges műveletek feltételeit az anyabankok garantálni tudják,
- az anyabank nélküli, magyar tulajdonú bank(ok) likviditási és tőkehelyzete pedig nagyon jónak mondható.
Ha hazai vagy állami tulajdonú bankokat sújtana elsősorban a devizahiteles csomag, nem úszná meg ennyivel az állam. Így azonban nem kell sem adófizetői pénzekből történő bankmentéstől, sem bankcsődöktől tartanunk.
Forrás: portfolio.hu
