Két éjszakát töltött bútoraival a lépcsőház két bejárati ajtaja között egy középkorú veszprémi házaspár. Még szeptemberben költöztek a Stromfeld utcai albérletbe, a lakásban akkor melegvíz, és villany sem volt. Mégis kifizették a tulajdonos által kért 100.000 Forintot, majd később újabb 25.000-et. Állítják, a szóbeli megállapodás szerint az összeg januárig fedezte volna lakhatási költségeiket a lepusztult lakásban, amit közben építgettek, szépítgettek. Ám azt mondják, a főbérlő hétvégén közölte velük, azonnal költözniük kell. A történet többi szereplője egészen másként mesélte a lezajlott eseményeket: azt mondják, szó sem volt fenyegetésről, és a bérleti költégeket is rosszul értelmezték az albérlők.
Éva és Zoltán önként költöztek ki a lakásból. Nem tudtak hová menni, így maradt a lépcsőház, bútorokkal, a ruháikkal és háziállataikkal. A szomszédok sajnálták meg az elkeseredett házaspárt, ők értesítették portálunkat és kérték a média közbenjárását.
– Nem könnyű manapság albérletet találni Veszprémben. A bevételünk sem sok, és háziállataink is vannak, ami csak nehezít a dolgon. A lakás lepusztult volt, s mivel a tulajdonos nem fizetetett, a szolgáltató kikapcsolta az áramot és melegvíz sem volt még, amikor beköltöztünk. Ez szeptember ötödike volt, azóta már élhetőbbé tettük, hiszen azt hittük, hosszabb ideig ez lesz az otthonunk – mondta Éva.
Nos, reményük hamar szertefoszlott. Innen is menniük kellett, jobb híján csak három emeletet költöztek lejjebb, a lépcsőház előteréig. Vasárnaptól itt húzták meg magukat. Bútoraikat bezsúfolták a két bejárati ajtó közé: kisebb szekrényeket, hűtőt, mosogépet, a tévét, zsákokban a ruhákat, amit eddigi közös életükben összekuporgattak, és persze a kedvenceket. A három macska és a két degu ketrecbe zárva várta, merre tovább… Amikor a főbérlő közölte, nincs tovább, neki azonnal szüksége van a lakásra, Bogdánék beletörődtek. Megunták a harcot. Összeszedték a cómókjukat és életüket zsákokba tömve, megindultak a semmibe…
– Úgy állapodtunk meg a tulajdonossal, hogy a lakás állapota miatt 25.000 Forint bérleti díjat kér. Amikor beköltöztünk, odaadtunk neki 100.000 Forintot. Erről írt egy papírt, de azon csak annyi szerepel, hogy átvette bérleti díj előlegként és a továbbiakról majd szerződésben állapodunk meg. A szerződést hiába vártuk, nem hozta. Aztán fizettem még neki egyszer 20.000 Forintot, egyszer pedig 5000-et, ezekről már nem készült írás – vette át a szót Éva párja, Szentgyörgyi Zoltán.
A férfi állítja, hogy amikor a tulajdonos megjelent a hétvégén, jobb volt nem vitába szállni vele… Zoltán szerint életveszélyesen megfenyegették őket, hogy amennyiben azonnal nem cuccuolnak, akkor majd a barátaik „segítenek”, ha kell erőszakkal.
– Gyakorlatilag azt mondta, vagy költözünk, vagy agyonveret bennünket. Így inkább pakolni kezdtünk. Éva végig telefonálgatta a hétvégét, minden interneten fellelhető és újságban megjelent albérlethirdetést felhívott, ami szóba jöhetne. Vagy elkeltek már, vagy olyan sok a jelentkező, hogy majd hetek múlva adnának választ. Addig hová menjünk? – folytatta Zoltán.
A házaspár végül két éjszakát töltött a lépcsőházban. A szomszédok óránként mentek le hozzájuk, hogy érdeklődjenek, miben tudnak segíteni. Aggódtak az asszonyért, aki rokkantnyugdíjas és pánikbeteg. A lakók vittek enni is a házaspárnak, akikről azt mondják, jó emberek, több mint méltatlan, ahogy elbántak velük. A lakás tulajdonosáról már nem voltak ilyen jó véleménnyel. A szomszédok állítják, hogy azok milliós összeggel tartoznak a társasháznak és a lakóknak is, míg itt laktak, állandóan csak kölcsönkértek, vissza viszont sosem adták. (Kerestük volna a tulajdonost, aki állítólag már be is költözött a gyorsan kiürített lakásába, de nem nyitott ajtót.)
Amikor megállt egy fekete autó a lépcsőház előtt, Éva és Zoltán összerezzent.
– Megmondták, hogy takarodjunk innen. Most megvárják, hogy maguk elmenjenek, aztán megvernek bennünket – állította a házapár. Így amikor az autó növelte a távolságot, de ott négyen-öten is összejöttek, inkább értesítettük a rendőrséget. Egy járőrautó perceken belül a helyszínre érkezett. Közben az állatokat, a két degut és három macskát ideiglenesen a Veszprémi Állatvédő Egyesület vette magához. Önkormányzati képviselők: Némethné Károlyi Jolán és Óvádi Péter még a nap folyamán intézkedtek a család sorsáról. Végül a polgármester gyors és hathatós intézkedésére Éva és Zoltán kedden reggel beköltözhettek egy önkormányzati lakásba.
Az érem másik oldala…
Szerdán telefonon vette fel velünk a kapcsolatot a lakás tulajdonosának élettársa. Azt mondta, megdöbbentette, amit volt albérlőik nyilatkoztak a sajtónak, mert szerinte egészen másként történtek a dolgok.
– Zoltánnak és a párjának Évának sokszor segítettem, régóta ismerem őket. Több albérletből is el kellett jönniük, általában az állatsereg miatt. Most már csak három macskájuk volt, de korábban előfordult, hogy a duplája. Mindig kérdezgettek, hogy nem tudok-e albérletet. Akkor is éppen két albérlet között voltak, amikor a barátnőm, Katalin hozzám költözött, így üres lett a lakása. Megbeszéltük, hogy beköltözhetnek. Valóban kifizettek 100.000 Forintot, de nem igaz, hogy nem írtunk szerződést, és az sem, hogy ez az összeg négy hónapra szólt. Két havi bérleti díj és rezsi összege volt a pénz. Szerződés is készült, csak a jogszabályban előírt két tanu aláírása közül egy hiányzott – mondta a férfi.
A bérleti jogviszonyt azért kellett megszüntetni, mert állítólag Katalinnak, a tulajdonosnak szüksége lett a lakásra. Gyermekét a férje különválásukkor elvitte és most csak akkor kaphatja vissza, ha a saját lakásában él és biztosítja a megfelelő körülményeket.
– Október elején közölte Zoltánékkal a párom, hogy mi a helyzet, kell a lakás. Először arról volt szó, hogy október végén kiköltöznek, aztán további két hét haladékot kaptak, mert azt mondták, nem találtak új albérletet. Ami ebben a formában nem egészen igaz. Albérlet lett volna, de vagy nekik nem felelt meg, vagy a tulajdonos nem engedte az állattartást. A hétvégén Katalin felment az albérlőkhöz, hogy elkérje a még ki nem fizetett fél havi rezsiköltséget. Zoltán ekkor kilökte őt az ajtón és ordibált vele, hogy egy fillért nem fognak fizetni. Ez után felhívtam és valóban megfenyegettem, de nem úgy, ahogyan ő állította. Közöltem vele, hogy ha még egyszer egy ujjal hozzányúl a barátnőmhöz, átmegyek, de azt nem köszöni meg. Szeritnem minden férfi a párja védelmére kelt volna – folytatta.
A főbérlők állítólag nem próbálták fenyegetéssel rábírni albérlőiket a költözésre. Azt mondják, még azt is megkérdezték, segítsenek-e a költözésben és van-e hová menniük. Ekkor még úgy tudták, hogy egy várpalotai lakásba mehetnek a lakóik. Mivel az azonnali beköltözés ott nem volt megoldható, azért, hogy a lépcsőházban ne a lépcsőn kelljen aludniuk, két ágyat is adtak Zoltánéknak.
– Örülök neki, hogy végül megoldódott a sorsuk és kaptak önkormányzati lakást. De visszautasítom, hogy fenyegető, érzékeltelen embernek állítottak be. Mert abból, amit rólunk és a történtekről mondtak, egy szó sem igaz – zárta gondolatatait a lakás tulajdonosának párja, hozzátéve, még ezek után is inkább értetlenség van benne mint harag. Szerinte a fontos az, hogy végül megoldódott mindenkinek a problémája.
Forrás: omegahirek.hu