Elképzelhető, hogy az október végi brüsszeli döntés hatására vissza kell emelni a gázpiacon a tőkemegtérülési mutatót, de sem ez, sem más tényező nem fordíthatja vissza a lakosságnál elért rezsicsökkentést, azaz az árak a következő években is legfeljebb a jelenlegi szinten maradnak – hangsúlyozta a Portfolio-nak adott exkluzív interjújában Németh Lászlóné. A Miniszterelnökség pénzügyi szolgáltatásokért és postaügyekért felelős államtitkára szerint számos lehetőség áll a nemzeti közműszolgáltató rendelkezésére az olcsó árak fenntartásához, így az orosz gázvásárlási szerződésen kívüli piaci alapú beszerzés, az egységes gáz-, illetve az árampiaci szolgáltató központtal történő milliárdos spórolás, vagy akár a közvetlen paksi áramvásárlás is. A közműszolgáltató idén év végére már a lakossági ügyfelek felét, jövő év végére pedig egészét, azaz 3,4 millió fogyasztót fog ellátni földgázzal, miközben lendületesen épül az árampiaci portfólió is. A Magyar Postánál létszámleépítés nem cél, mert bár a hatékonyságon lehet javítani a Posta és a takarékszövetkezeti hálózat integrációjával is, de a közműszolgáltatások postai megtámogatása egyúttal plusz feladatokat is jelent.
Portfolio: Milyen irányba haladt az elmúlt években a Magyar Posta felkészülése a liberalizációra? Voltak-e tévutak ebben a felkészülésben és melyek azok a területek, ahol még erősödnie kell a postának, hogy bírja a versenyt?
Németh Lászlóné: A liberalizáció időpontja már évek óta ismert volt, és erre a posta időben megkezdte a felkészülést. Azok a válaszok, amelyeket 2010-et követően a Magyar Posta kidolgozott, és amelyeknek belekezdett a megvalósításába, azok között volt egy-két tévút is, de az elmúlt 2-3 évben sikerült arra az útra lépnünk, ami a megoldást kínálja. Ahogy korábban többször is elmondtam már, én nem tartottam megfelelő válasznak a Postát érő kihívásokra azt, hogy például a társaság egyfajta kiskereskedelmi boltként a legkülönfélébb dolgokat kezdjen el értékesíteni. Az viszont egyértelműen illik a Posta alapfunkcióiba, hogy bekapcsolódik a pénzforgalmi tevékenységet bonyolító szereplők körébe.
Ez azt jelenti, hogy megkísérli kihasználni azt a fiókhálózatot, ami a legnagyobb forgalmazási potenciálok egyike, beszéljünk akár értékpapírokról, akár befektetési jegyekről. Eközben pedig a mai kor követelményeinek megfelelően olyan új és korszerű tranzakcionális szolgáltatásokat indít, mint például a csekkautomata, a QR kódos, internetes vagy éppen az ingyenes bankkártyás csekkbefizetés.
Ugyanígy a postai fiókhálózatban rejlő nagy lehetőség kihasználását jelenti az a már megkezdett folyamat, hogy a nemzeti közműszolgáltatás tevékenységéhez kapcsolódó pénzügyi szolgáltatásokba bekapcsoljuk a postát. Ezek a változtatások pótolni tudják azt a bevételkiesést, amit a hagyományos postai tevékenységek, például a levélforgalom világszerte tapasztalt volumencsökkenése okoz. Ezek a változtatások egyúttal modernizálják és versenyképesebbé is teszik a Postát, ami nekünk azért fontos, mert a piacra belépő új szereplők a postai szolgáltatások köréből a leginkább profitot termelő részeket akarják átvenni, és így akarnak versenyezni a postával.
Összességében azt gondolom, hogy az eddig megtett változtatások megfelelő válaszlépést jelentenek a versenytársakkal szemben. Azzal együtt, hogy miközben a Posta 150 éve van jelen, a City Mail-ről például, amely most megkapta az engedélyt a postai levélforgalmazás bizonyos részére, túl sok mindent nem tudunk. Ha ez a cég komoly kihívója akar lenni a Magyar Postának, akkor nagyon sok mindent kell fejlesztenie, és sok feltételnek meg kell tudnia felelni.
Jelenthet-e veszélyt az, hogy az említett kihívóról alig lehet tudni valamit? Hogyan lehet így kordában tartani egy potenciális versenytársat? Fél szemmel mindig figyelni fogják a lépéseit?
Fél szemmel mindig figyelünk rá, illetve ezzel párhuzamosan a Posta nagyon komoly erőfeszítéseket tesz, hogy minél eredményesebben tudjon előremenni azokon az új területeken, amiket kijelöltünk számára. Ez főként az említett pénzforgalmi és a pénzügyi szolgáltatásokat, illetve a csomaglogisztikai szegmenst jelenti, de a hagyományos piacokon elért pozícióiról sem mond le a Posta. A tradicionális szolgáltatások színvonalának emelésével is a versenyképesség és az ügyfélkör megőrzésére törekszünk.
Fontos, hogy a Magyar Posta név bizalmat kelt az emberekben, ami jól látszott például vidéken akkor, amikor azt mondtuk, hogy a vállalat bekapcsolódik az értékpapír-forgalmazásba. A cég itt rövid időn belül ugyanis óriási megtakarítás állományt tudott összegyűjteni. A Magyar Posta által közvetített megtakarítási állomány ma 540 milliárd forint körül mozog, amelynek csaknem háromnegyedét állampapírban helyezték el az ügyfelek. Ebből tehát egyértelmű: ha megfelelő szolgáltatási színvonalat tudunk nyújtani, akkor az a bizalom, ami amúgy is megvan a Posta iránt, nyilván tovább tud nőni.
A bizalom és a verseny szavak kapcsán felmerül a kérdés: ebben a folyamatos kihívásokkal teli világban növelhető-e a posta és a takarékok hatékonysága azzal, hogy közös postatakarék fiókok alakulnak ki, vagy adott esetben egyes fiókokat bezárnak?
A Posta modernizálásában a következő lépés annak meghatározása lesz, hogy a Posta fiókhálózatát hol és mennyire tudjuk kihasználni, nyilván a takarékszövetkezetek meglévő hálózata, illetve a közműszolgáltatással összefüggő feladatok tükrében is. A nem túl távoli jövőben el fog jönni az a pillanat, amikor olyan irányú döntéseket is hozunk, hogy a postai és a takarékszövetkezeti infrastruktúra kapcsán elkezdjük kiaknázni a szinergiákat. Fontos azonban, hogy a postai és takaréki hálózatok összehangolása összességében mindkét fél számára előnyös legyen.
Van erre az integrációra menetrend?
A postai szolgáltatásokhoz kapcsolódó felmérés már elkészült. Annak felmérése viszont még hátravan, hogy a közműszolgáltatáshoz kapcsolódó ügyfélszolgálati rend kiépítésében hol milyen mértékben kell számolnunk a Postával. Ha már a menetrendnél tartunk, azt hangsúlyoznom kell, hogy mindezzel párhuzamosan a nemzeti közműszolgáltató folyamatosan veszi át az ügyfeleket a piacról kivonuló gázpiaci versenytársaktól. A GDF Suez egyetemes szolgáltatójának most lezárult megvásárlásával a nemzeti közműszolgáltatást kiépítését tovább tudjuk gyorsítani, ami a Posta ügyfélszolgálati bekapcsolására, végső soron pedig a postai-takarékszövetkezeti hálózatok összhangjának megteremtésére is hatást gyakorol.
Most az látszik, hogy jövő év végéig meg fog történni az összes földgáz egyetemes szolgáltatási ügyfélportfólió átvétele. Ezen belül várhatóan másfél-két hónapon belül lesz teljes képünk arról, hogy a közműszolgáltatási ügyfélszolgálati pontoknak egymáshoz képest hol célszerű elhelyezkedniük az országban, a Posta és a takarékok hálózatának elhelyezkedésére is tekintettel.
A posta kapcsán a létszámcsökkentés – mint a hatékonyság egyik útja – cél-e?
Egyáltalán nem cél. Ez sem abból nem következik, hogy belépett egy új szereplő a Posta piacára, sem pedig abból nem vezethető le, hogy a két hálózat racionalizálásának meg kell történnie. Természetes fluktuáció lehet a vállalatnál, de az említett lépések nem jelentik automatikusan azt, hogy létszámot kell csökkenteni, mert a például a közműszolgáltatások postai megtámogatása egyúttal plusz feladatok megjelenését is jelenti. Az átképzés, illetve a továbbképzés fontosságával e téren szintén tisztában vagyunk.
Ha már itt járunk, valószínűleg csak kevesen vannak tisztában Magyarországon azzal, hogy konkrétan mit is akar az ENKSZ és hol tart az ügyfelek átvételi folyamata, illetve milyen lépéseken keresztül valósulnak meg a szándékai az egyes energiapiaci szegmensekben.
A stratégia fő célja, hogy egyetemes szolgáltatói szerepkört töltsön be az Első Nemzeti Közműszolgáltató a gáz, az áram és a távhő piacán, amely összefogja és központilag irányítja a különböző ágazati érdekeltségeket. Elsőként a gázpiacon indultunk el. Megvettük a FŐGÁZ-t, a Posta közreműködésével ügyfélszolgálati irodákat nyitottunk több mint 130 helyen, és országos működési engedélyt szereztünk. Az országossá válással párhuzamosan az ügyfelek elkezdtek maguktól átjelentkezni a nemzeti közműszolgáltatóhoz. Ezt a folyamatot aztán tovább gyorsította, hogy az állami szereplő piacra lépésével az egyetemes szolgáltatók kivétel nélkül visszaadták engedélyeiket, amelyeket a FŐGÁZ sikerrel megpályázott, így egész ügyfélcsoportok átvételét kezdtük meg.
Történelmi léptékű változásnak gondolom, hogy idén már a hazai lakosság közel felét, jövőre pedig az összes, vagyis mintegy 3,4 millió lakossági fogyasztót az állam fog ellátni földgázzal. Ebben a modellben érdemesnek tartom megjegyezni, hogy a tranzakciók többségét a Magyar Fejlesztési Bank finanszírozza, amely hosszú távú befektetési lehetőséget lát az energetikai szektorban. Ezért például a FŐGÁZ tulajdonosa az MFB, a szakmai irányító ugyanakkor az ENKSZ. Ebben a rendszerben mindenki azt csinálja, amihez a legjobban ért, tehát ezen kettősség miatt kellett ezt a fajta céges struktúrát felállítani.
Most hol tart ez a kettős folyamat?
Most ott tartunk, hogy az E.On, a GDF Suez és legvégül a Tigáz is visszaadta az engedélyét. A MEKH döntése alapján a Tigáz ügyfeleit utolsóként, 2016. október 1-től veszi át az állam. Ehhez még hozzájön az is, hogy az egyébként nem egyetemes szolgáltató Magyar Telekom is bejelentette a kiszállását az ágazatból, így ez egyből további 60 ezer plusz ügyfelet jelentett. Ezeket a fogyasztókat panaszmentesen átvette a FŐGÁZ 2015. augusztus 1-től.
Hangsúlyozni kell, hogy első körben csak ügyfélportfolió átvételében gondolkodtunk, de amikor láttuk, hogy a külföldi szolgáltatók szinte egy időben, egymás után adják vissza egyetemes szolgáltatói engedélyüket, úgy döntöttünk, hogy a GDF hazai szolgáltatóját is megvásároljuk annak informatikája miatt, ami még hatékonyabbá teszi a milliós nagyságrendű ügyfélátvételt. Ez azt jelenti, hogy miután nem kell a FŐGÁZ informatikai fejlesztését elvégeznünk, az egyetemes szolgáltatók ügyfélállományának átvételét az eredetileg tervezetthez képest sokkal gördülékenyebben el tudjuk végezni.
Ha már a kalkulációknál járunk, felmerül a kérdés: ha nemzetközi cégeknek nem éri meg tovább végezni az egyetemes szolgáltatást Magyarországon, akkor az ENKSZ-nek miért éri majd meg? Egy veszteségtermelő romhalmaz alakul majd ki a magyar államon belül? Hogyan tud az állami közműszolgáltató eredményt csinálni?
Kétféle olyan válasz van erre, amit már biztosan tudunk mondani. Az egyik szerint a kormány a koncepció elfogadásakor azt is lehetővé tette, hogy ha a nemzeti közműszolgáltató a piacon talál a hatósági áras beszerzésnél olcsóbb forrást, akkor éljen vele. A nemzetközi piac mai helyzetét nézve ez egyáltalán nem lehetetlen. A hosszú távú orosz gázvásárlási szerződéstől függetlenül is lehet olcsóbban gázt vásárolni, ezen a téren pedig egy nagy, integrált nemzeti szolgáltatónak sokkal jobbak az esélyei, mint a kisebb versenytársaknak, ebből a szempontból már megjelenik az állami cég versenyelőnye.
A másik fontos elem, hogy egy összevont, ésszerű, ugyanakkor nagy üzemméretű működéssel sokkal eredményesebben lehet dolgozni. Amikor a gázszolgáltatás után az árampiacon is megjelenünk, létrejön egy szolgáltató központ, ahol a korábban az egyes szolgáltatóknál működtetett, külön-külön milliárdos költségeket felemésztő tevékenységeket összevonjuk. Ilyen terület például az ügyfélkiszolgálás és az ahhoz kapcsolódó szolgáltatások, amelyek ellátásába a Magyar Posta Csoportot is be fogjuk vonni. Ahogy megyünk előre az időben, és ahogy egyre több területen tudjuk csökkenteni az egy adott ágazati érdekeltséghez kapcsolódó fix költségeket, nyilván úgy nő majd a rendszerszintű hatékonyság.
Ha kiterjesztjük az ENKSZ energiabeszerzési forrásairól gondolkodást, hosszú távon fennállhat az a veszély is, hogy Paks 2 megépülése esetén az ENKSZ-szel vásároltatják majd fel az ottani drága áramot, hogy megtérüljön a beruházás.
Az a technológia, amivel Paks 2 fog működni, és az a kitermelési költségszint, amivel elő lehet állítani a villamos energiát, nem fogja az áram árát emelni. Sőt, a kormány azzal számol, hogy ezzel a beruházással nemcsak a lakossági, hanem akár az ipari felhasználók számára is le lehet nyomni az áram árát.
Tehát az áram ára nem lesz magasabb.
A Kormány célja, hogy Paks 2-nek köszönhetően olcsóbb legyen.
Ha már a hosszabb távú ár kérdése szóba jött és elhangzott, hogy jövő év végéig átveszik az összes egyetemes szolgáltatótól az ügyfeleket, akkor ilyen kilátások mellett miért került a Főgáznak 30 milliós bírságába az, hogy az Energiahivatal szerint az üzleti terve nem volt kellően megalapozott?
A Főgáznak igenis volt üzleti terve. A szakmai vita az Energiahivatallal amiatt alakult ki, hogy abban a stádiumban, amikor ők 3 éves üzleti tervet kértek tőlünk, még nem fejeztük be a tárgyalásokat a GDF Suezzel, miközben egy titoktartási nyilatkozat is volt kettőnk között. Nyilván jelentősen befolyásolja az üzleti tervet például az, hogy a FŐGÁZ rendszerén kell jelentős informatikai fejlesztést végrehajtani, vagy a GDF Suez rendszerének átvétele nyomán a MEKH határozatban foglaltaknál sokkal hamarabb kerül hozzánk több mint 750 ezer ügyfél.
A vita végül is azzal zárult, hogy ők elfogadták a mi érvrendszerünket, és 2015. december 31-ig felfüggesztették a bírságra vonatkozó határozatukat. Addigra kell ezt a kidolgozott üzleti tervünket benyújtani, amelyet már nem az egyes társaságok lehetőségeiből, hanem a nemzeti közműszolgáltatás egészéből kiindulva fogunk elkészíteni.
Az üzleti tervet olyan tényezők is jelentősen felülírhatják, mint azok a brüsszeli kritikák, amelyek a gázportfólió átvételével is összefüggnek. Itt nyilván szóba jön a közműadó-áthárítási tilalom, illetve a vezeték-hozzáférés kérdésköre, és persze elsődlegesen a tőkemegtérülés kérdése, amelyet a szabályozás nulla százalékra szorított és így a külföldi hátterű egyetemes szolgáltatók után most már az ENKSZ-nek is fájhat. Ha ezt vissza kell emelni, akkor ez egyes értelmezések szerint akár a gázpiaci rezsicsökkentés megtorpedózásához is elvezethet, és persze az üzleti tervet is átírhatja. Ezekkel a tényezőkkel hogyan számolnak a modellben?
Folyamatosak a tárgyalásaink Brüsszellel, és a vitás pontok közül mára már pontosan ezek maradtak, amelyek a gázárat is befolyásolják. Most ősszel is lesznek tárgyalások, és ma még kérdéses, hogy milyen döntés születik. Még nem dőltek el a dolgok, de elképzelhető olyan döntés is, amely szerint a tőkemegtérülést valamilyen mértékben, százalékban be kell építeni. Készülünk a témában.
Mivel és hogyan készülnek ebben a témában?
Ha vissza kell emelni a tőkemegtérülést egy bizonyos szintre, akkor az részben már minket is érint például a FŐGÁZ Földgázelosztási Kft. infrastruktúráján keresztül, ami hozhat plusz pénzt. Amikor a közmű-szolgáltatási rendszer gondolata megfogalmazódott, akkor nyilván csak az akkori tudásunk szerinti tényezőket tudtuk figyelembe venni. Rövidesen kész lesz egy olyan kormányzati előterjesztés, amelyben a körülmények változására, az új kihívásokra felvázoljuk a lehetséges válaszokat, illetve továbblépési utakat. Ennek tartalmát nem szeretném megelőlegezni, hiszen döntés még nem született a kérdésben.
Fogyasztói és politikai szempontból is nyilván eléggé érzékeny kérdés a gázár, illetve a rezsicsökkentés. A modellt átíró új elemek lecsapódhatnak-e az árak visszaemelkedésében, vagy az egy axióma, hogy a most beállított árak felfelé nem mozdulhatnak?
Pontosan az utóbbiról van szó. Olyan modell kidolgozását kezdtük el és fogjuk előterjeszteni, ami lehetővé teszi azt, hogy ezek az árak minimum így maradjanak, de lehetőség szerint tovább csökkenjenek. Azoknak, akik a brüsszeli vita kapcsán a rezsicsökkentés bukásáról vagy kudarcáról beszélnek, azt tudom mondani, hogy a rezsicsökkentésnek majd akkor lesz vége, ha ugyanazért a fogyasztásért többet kell fizetnie a felhasználónak, erre viszont nem kell számítani, sőt a kormány célja az energiadíjak minél alacsonyabb szintre szorítása.
Tehát a rezsicsökkentés él és élni fog.
Azt tudom mondani, hogy igen.
Áttérve az árampiaci ügyfélportfólió átvételére, ott hogyan néz ki a folyamat?
Az ELMŰ-ÉMÁSZ-szal kötött megállapodás alapján 2016. januártól tudunk belépni az egyetemes áramszolgáltatási piacra, és a tárgyalások sikeres lezárulta esetén ehhez társulhat még a francia EDF-fel történő megállapodás. A szándéknyilatkozat alapján az ELMŰ-ÉMÁSZ ügyfélszolgálati rendszerét 2016. januártól 2017. januárig közösen tudjuk működtetni, a hálózatba pedig 49 százalékban vásároljuk be magunkat, és ez így is fog maradni.
Mikor kerül vissza az ELMŰ a Díjnetre? Január 1-jével visszakerülhet?
Az időpontot nem tudom megmondani, de vissza tudnak kerülni. Azt az egyetemes szolgáltatót, amit már az állam fog irányítani, és az RWE-vel kötött megállapodásból következően mintegy 2,2 millió ügyfelet fog kiszolgálni, szinte biztos, hogy nem ELMŰ-nek vagy ÉMÁSZ-nak fogják hívni, mert az RWE a márkanevet jelen állás szerint megtartaná.
A többi árampiaci szereplővel mi lesz, illetve csak az ügyfeleiket vennék át, vagy hálózatokkal együtt?
Utóbbi még nagyon ingoványos terület, nyilván az árképzésen sok múlik. Egyelőre azt sem látjuk pontosan, hogy az E.On milyen módon fog mozogni a piacon, de összességében úgy gondoljuk, hogy az árampiacon is jelentős lépéseket tudunk elérni jövőre.
A távhőpiaci ügyfélszerzésben mi várható?
Az állami közműszolgáltató három energiapiaci szegmense közül a távhőpiaci ügyfelek átvétele van a legtávolabb. Előbb egy teljes körű, azaz a technikai paraméterektől a számlázási rendszerig terjedő auditot fogunk megrendelni, hogy egyben lássuk az egész szektort. Most egy olyan kormányrendelet-módosítást kezdeményezünk, amelyben világossá tesszük a távhőszolgáltatók számára, hogy az ENKSZ felméri az ágazatot, ebben pedig a szolgáltatóknak segíteniük kell az államot.
Az imént már utaltunk rá, hogy ha hálózatvásárláson keresztül is halad az állami rezsiholding építgetése, és ha esetleg vissza kell emelni a hálózati üzemeltetők számára bizonyos tőkemegtérülési mutatókat, akkor az az ENKSZ-t pozitívan is érintheti. Még egy ezt megelőző kérdés azonban az, hogy honnan és mekkora volumenben kellene pénzt fordítani a hálózatok megvásárlására? Egyes londoni elemzések szerint ez az államadósság pályáját is befolyásolhatja, hiszen akár 100 milliárdos méretű tranzakciókról is beszélhetünk.
Egyelőre azt látjuk, hogy valóban meghaladhatja a 100 milliárd forintot is ez a tétel. Látni kell azonban azt is, hogy a hálózat működtetése ebben a pillanatban brüsszeli döntés nélkül sem veszteséges, hiszen például az árampiacon nem csökkentettük nullára a megtérülési mutatót. Éppen ezért gondoljuk azt is, hogy piaci alapú finanszírozásra van szükség mind a hálózati akvizíciókhoz, mind a későbbiek során a fenntartáshoz, karbantartáshoz.
Nyilván ha a brüsszeli döntés hatására emelni kell a hálózati megtérülési mutatókat, akkor még kedvezőbb piaci alapú finanszírozási forrásokat is lehetne találni, igaz ebben az esetben a hálózatok üzemeltetői körében a most még meglévő értékesítési hajlandóság lehet, hogy megváltozna. Ehhez a kérdéskörhöz hadd tegyem hozzá azt is, hogy a mi számításaink szerint miközben például a földgázpiacon 2010 és 2015 közepe között 855 milliárd forintot hagytunk az embereknél, addig a nemzeti közműszolgáltatás kiépítésének költsége eddig 25 milliárd forinttal terhelte meg közvetlenül a költségvetést. Ezt a pénzt ugyanakkor még el sem költöttük, de ha elköltjük, akkor is az állami vagyont gyarapítjuk, abból a célból, hogy a fogyasztók még színvonalasabb, még biztonságosabb és még olcsóbb közműszolgáltatáshoz jussanak hozzá.
Ilyen értelemben az egész modell előrehaladását is akadályozhatja, ha lesznek olyan hálózattulajdonosok, akik nem akarják azt értékesíteni, vagy csak megemelt áron. Ha viszont a lakossági ár nem emelkedhet vissza, akkor ez mégiscsak felboríthatja a működési modellt.
Ha mindez valóban így alakulna, akkor is fontos visszaemlékeznünk arra, hogy az ENKSZ számára adott a lehetőség, hogy a piacról szerezzen be olcsóbb energiát. Az üzleti modellbeli kihívásokra adható válaszok között egy további lehetőség is van: a közvetlen paksi áramvásárlás kérdésköre. Az MVM helyett a közvetlen vásárlás nyilván fajsúlyos döntés lenne, de ez is egy lehetőség.
Ha jól értjük, az egészen biztos, hogy 2018 áprilisáig nem lesz se gáz-, se áramár-emelés. De mi a helyzet az ipari rezsicsökkentéssel? Arról is hallani néha egy-egy nyilatkozatot.
Én csak a lakossági ügyfelek köréről beszélek az ENKSZ stratégiája kapcsán, ugyanakkor az egyetemes szolgáltatási körön belül kis és közepes vállalkozások egyaránt megtalálhatók.
A szóban forgó brüsszeli döntés tehát igen jelentős kihatású. Mikorra várható ez a döntés?
Az Európai Bizottság illetékeseivel a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal, illetve a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium képviselői tárgyalnak. A legutóbbi információim szerint október végén lesz egy döntés, de természetesen ezt megelőzően és ezt követően is zajlanak a tárgyalások.
Hogyan állnak az államtitkársághoz tartozó MKB Bank, illetve Budapest Bank ügyei, illetve a többször felmerült esetleges összeolvasztás kérdésköre?
Érdemes kettéválasztani a kérdést, hiszen egyrészt két nagyon különböző jellemzőkkel rendelkező bankról beszélünk, másrészt az MKB Bank az MNB irányítása alatt áll, a jegybank pedig jelezte, hogy elindítja az MKB Bank értékesítési folyamatát.
Az MKB Bankhoz képest a Budapest Bank helyzete lényegesen könnyebb, hiszen egy jól működő, prudens hitelezési gyakorlattal rendelkező intézményről beszélhetünk, amelyet a pénzintézet első félévi, közel 16 milliárd forintos adózott eredménye is mutat. Nyilván, ha beindulnak azok a hiteltermékek, amelyeket a Magyar Fejlesztési Bank állít elő, és ebbe intenzíven bekapcsolódnak, akkor az a tevékenységüket még jobban erősíteni tudja. Úgy gondolom, hogy ma a legfontosabb feladatunk a Budapest Bank kapcsán az, hogy támogassuk őket, de egyúttal számon is kérjük tőlük azt, hogy milyen ütemben, hogyan haladnak a hitelezés terén az ország különböző pontjain. Összességében tehát azt gondolom, hogy a Budapest Bank terén nincs szükség, hogy drasztikus változtatásokat eszközöljünk.
Az MNB szerint viszont lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy erősödjön a verseny a bankok között a jelzáloghitelezésben. Vannak-e konkrét tervek arra, hogy ezt hogyan erősítik?
Ebben a témában fontos hangsúlyoznom egy új és egyúttal nagyon fontos fejleményt: az FHB Jelzálogbank, illetve leánybankjaként az FHB Kereskedelmi Bank ugyanis csatlakozott a takarékszövetkezeti integrációhoz. Ezzel tehát a 2014 decemberében rögzített többoldalú stratégiai megállapodás mentén egy nagy lépést tettünk előre, hiszen a takarékszövetkezeti szektor számára mindenféle invesztíció és/vagy partnerkeresés nélkül elérhetővé vált a jelzálogbanki háttér és a vele járó kockázatkezelési tapasztalat is.
Ezen felül további előnyökkel is jár az, hogy az FHB-csoport tagja lett az integrációnak, hiszen míg a takarékszövetkezeti szektor inkább a vidéki Magyarországon erős a hitelezésben, addig a kkv-hitelezés döntő része Budapest-központú, ahol az FHB-csoport erős. Azt gondolom tehát, hogy ez egy nagyon jelentős lépés volt, ami fel tudja gyorsítani a szektor megerősítését célzó folyamatokat, és újabb addicionális előnyöket hoz a partnerek számára is.
Az ágazat helyzetének megszilárdítása kapcsán itt érdemes egyébként emlékezni arra, hogy az élet mindennél jobban igazolta, hogy szükség volt a takarékszövetkezeti integrációra. Gondolok itt például az Orgoványi Takarék esetében látott őrizetbe vételekre, vagy az integrációból kizárt Alba Takarékot is érintő aranyhamisítási ügyre. Az ehhez kapcsolódó vizsgálatok nélkül nem tudom, hogy mikor kerültek volna a felszínre a problémák.
Forrás: portfolio.hu
