A hétfőn megjelent utolsó fontosabb törvényjavaslattal gyakorlatilag eldőlt a lakossági devizahitelek sorsa Magyarországon. Sokan lehetnek azonban, akik elvesztették a fonalat az elszámolás és a forintosítás útvesztőiben, nekik próbálunk kedveskedni az alábbi összefoglalóval. Ádámnál és Évánál kezdjük, de ígérjük, gyorsan haladunk.
Teremtés
A döntően 2004 és 2010 között felvett lakossági devizahitelek tartozásösszege ma Magyarországon (az év közepi, legpontosabb adatok szerint) 4147 milliárd forintra rúg. 495 ezer jelzálogfedezetű (vagyis többek között lakáscélú) és 377 ezer egyéb hitelszerződésről van szó. A hitelek több százezer család otthonhoz jutását vagy életszínvonalának javítását segítették főleg a válság előtt, azonban több mint 20%-uk ma nem képes törleszteni a hitelét.
Bűnbeesés
A devizahitelek törlesztése (elsősorban a válság során) folyamatosan növekvő nehézséget okozott a hitelfelvevőknek, ugyanis a havi törlesztőrészlet az eredetihez képest három ok miatt is jelentősen megugrott:
- Az árfolyamváltozások (forintgyengülés, frankerősödés) átlagosan kb. 60%-kal növelték meg mára a tőketartozást és így a törlesztőrészletet is.
- A többnyire egyoldalú banki kamatemelések miatt további csaknem 20%-kal nőtt az átlagos törlesztőrészlet.
- A bankok a folyósítás és a törlesztések során is árfolyamrést (vételi és eladási árfolyam) alkalmaztak, ami a törlesztőrészletet átlagosan közel 2,5%-kal növelte meg, amíg ezt jogszabály nem tiltotta.
Egy átlagos devizahitel törlesztőrészlete tehát több mint 80%-kal emelkedett a fenti tényezők hatására.
Fügefalevelek
A Bajnai-kormány ideje alatt önszabályozó Magatartási Kódexszel, az Orbán-kormány ideje alatt pedig hol kormányzati kényszerrel (végtörlesztés), hol megegyezéssel (árfolyamgát) késztették a bankokat a fenti három kockázat közül egyik-másik részleges átvállalására. Az elmúlt évek egyedi bírósági ítéletei azonban jelezték, hogy a problémák egy része eleve tisztességtelennek tekinthető szerződési feltételekből fakad, még ha a bankok ezt – megalapozott bankszakmai érvek alapján – vitatták is. A kormány ezért tavaly novemberben úgy döntött, hogy az addigiaktól eltérően nem a közvetlen pénzügyi, hanem a közvetett jogi utat választja. Határozott kérésére a legfőbb bírói testület, a Kúria előbb tavaly decemberben, majd idén júniusban jogegységi határozatot hozott, amelyekben kimondta:
- A törlesztőrészletek növekedésének legfontosabb okát jelentő árfolyamváltozások terheit főszabály szerint továbbra is az ügyfeleknek kell viselniük.
- Az egyoldalú banki kamatemelések azonban tisztességtelenek, ezért semmisek, amennyiben kiderül, hogy nem felelnek meg a Kúria által még 2012-ben lefektetett 7 alapelvnek. Ezek lényege, hogy a törlesztőrészlet változásának iránya és mértéke mindig egyértelműen levezethető legyen a szerződés szövegéből.
- Az árfolyamrés a Kúria szerint tisztességtelen, ezért egy az egyben semmis. E döntését az Európai Bíróság Kásler Árpád OTP-adós pere kapcsán hozott áprilisi döntésére alapozta (a bankok szerint tévesen).
Kiűzetés a paradicsomból
Csakhogy a Kúria iránymutatása mindössze az egyedi bírósági ítéletekben lett volna mérvadó, ezért a kormány a Kúria mellett az Alkotmánybíróságot is megkérte, mondjon előzetes véleményt arról, ki lehet-e terjeszteni az egyedi bírósági eseteket a devizahitelesek széles tömegére. A taláros testület márciusi válasza pozitív volt: kivételes, tömeges társadalmi problémát jelentő esetekben ez megtehető. A kormány tehát a Kúria és az Alkotmánybíróság döntései alapján felhatalmazva érezte magát arra, hogy előbb júliusban, majd szeptemberben törvényjavaslatot nyújtson be a parlamentnek az alábbiakról:
- a bankok által alkalmazott árfolyamrést utólag semmisnek nyilvánítják,
- az egyoldalú kamatemelések esetében az addigi bizonyítási kényszert megfordítva a bankoknak kell bizonyítaniuk bírósági perekben (ezek most is tartanak), hogy tisztességesek a szerződési feltételek,
- az ügyfelek múltbeli túlfizetéseit mindenkori tőke-előtörlesztésként kell figyelembe venni,
- és mindez az összes, 2004. május 1-je után kötött, és 2009. július 26-áig még nem lezárt lakossági hitelszerződésre vonatkozik (kivéve a hitelkártya, a folyószámla és az állami kamattámogatású hiteleket).
Mivel a tisztességesség megállapításáért folyó, említett pereket sorra bukják el a bankok, az Alkotmánybíróság pedig nem (egyelőre ítéletben sem) kifogásolta a devizahiteles törvényt, most már biztosnak tűnik, hogy nagyjából az alábbi táblázatnak megfelelő egyszeri veszteségek, illetve tartós bevétel-kiesés vár a bankokra. Az ügyfelek átlagos tartozása mintegy 16%-kal, a teljesítő ügyfelek törlesztőrészlete pedig – az eredeti szintre (illetve annak közelébe, mint alább látjuk) visszaálló kamatszintnek köszönhetően még nagyobb mértékben, átlagosan 25%-kal csökken majd. Ugyanakkor az egyes adósok között óriási eltérések lehetnek. A pontos mértékekről március-áprilisban kapja meg a tértivevényes banki értesítőt a devizahitelesek döntő többsége.
Káin és Ábel áldozata
Sokáig dilemmázott a kormány azon, mégis miként kapcsolja össze a nagy devizahiteles elszámolást régi ígéretével: ki kell vezetni a devizahiteleket Magyarországról, vagyis a Kúria ítéletén túllépve meg kell szabadítani az ügyfeleket az általuk viselt árfolyamkockázattól. Idén november 9-én született meg a válasz: a frankhiteleket 256,47, az euróhiteleket 308,97, a jenhiteleket pedig 2,163 forintos árfolyamon az elszámolással egy időben, február 1-jén forintosítják. Nem mindegyiket: csak a (bankoknál a lakossági devizahitelek 93%-át kitevő) jelzáloghiteleket. Ezzel egy időben az MNB is bejelentette: november 10-én a bankok rendelkezésére bocsátják a devizaforrásaik lezáráshoz szükséges mintegy 8 milliárd eurónyi devizamennyiséget a jegybanki devizatartalék terhére. Ennek az az értelme, hogy a bankok által támasztott devizakereslet ne okozzon a piacon túlzott forintgyengülést. A forintosítási árfolyamok egyébként közel állnak a tényleges piaci árfolyamhoz, vagyis az elszámolásnak köszönhetően az (MNB becslése szerinti) 942 milliárd forintos visszatérítés mellé a forintosítási árfolyam révén nem kapnak további tartozáscsökkentést az ügyfelek. Bár lehet, hogy ez egyes devizahiteleseknek családódást jelentett korábbi, kedvezményes árfolyamról szóló politikusi nyilatkozatokhoz képest (és a 2011-2012-es végtörlesztési tapasztalathoz képest), a Kúria döntéséből viszont egyenesen következett, és nemzetközi megítélésünk szempontjából is indokolt döntés volt.
Testvérgyilkosság
A bankok azonban egyáltalán nem lélegezhetnek fel, sejthető volt ugyanis, hogy hátravan még számukra egy nagy csapás, amely valójában két törvényjavaslat formájában érkezett meg, és amely az elszámolásból fakadó egyszeri veszteségeken túl évi közel 100 milliárd forintos bevételkiesést okozhat számukra. A devizahitelek forintosítás utáni sorsáról van szó:
- múlt kedden megjelent a „fair bankokról”,
- e hétfőn pedig a forintosításról szóló törvényjavaslat.
A két dokumentum lényege összegyúrva a következő:
- megerősítették, hogy a forintosításra a fent ismertetett (piaci kurzushoz közeli) árfolyamokon kerül sor,
- a február 1-jei forintosítást követően a most még devizaalapú hitelek felárát rögzítik: a 3 havi BUBOR (budapesti bankközi kamatláb) feletti kamatfelár kezdetben csak akkora lehet, amekkora a devizahitelek felvételekor (akciókat figyelmen kívül hagyva pl. a CHF-LIBOR-hoz képest) volt,
- a kamat szintje pedig nem lehet magasabb a kezdeti kamatszintnél, azzal a kikötéssel, hogy:
- a felárnak legalább 2 százalékpontot el kell érnie, így (a jelenlegi 2,1%-os BUBOR-t figyelembe véve) az új kamatoknak mind el kell érniük a 4,1%-os szintet,
- a felárnak mindezek mellett 5,5 százalékpont (lakáshitelek), illetve 7 százalékpont (szabad felhasználású jelzáloghitelek) alatt kell lennie.
- E feltételek együttes alkalmazása esetén azt kapjuk, hogy a forintosított átlaghitelek kezdeti kamatszintje jellemzően 4,1% lesz, ugyanis egészen a 2008 májusáig felvett hitelekig nem érné el (az eredeti kamatszint mint korlát figyelembe vételével) felszámított BUBOR feletti felár a 2%-ot. Mint látható, a 2007 tavasza előtt felvett átlagos (és olcsóbb) hitelek esetében ez a 2%-os felár-minimum az eredeti (az elszámolások során elért) kamatszinthez képest könnyen kamatnövekedést is okozhat, igaz, nem túlzottan nagyot.
- Az így meghatározott legalább 2%-os kamatfeláron a bankok 3, 4 vagy 5 évente változtathatnak, a hátralévő futamidőtől függően.
- A kamatfelárváltoztatásokat (fix kamatozású hitelek esetében kamatváltoztatásokat) az MNB által jóváhagyott új, kamat- és kamatfelár-változtatási mutatók alapján hajthatják csak végre a bankok.
- Aki nem akarja, hogy a hitelét február 1-jével visszamenőlegesen forintosítsák, annak ezt a március-áprilisban érkező értesítés kézhezvételét követő 30 napon belül jeleznie kell.
- A forintosításból csak az maradhat ki, akinek a várható törlesztőrészletet meghaladó devizajövedelme vagy (CHF-hitel esetében) a törlesztőrészlet legalább 10-szeresét elérő jövedelme vagy 2015 vége előtt lejáró devizahitele van, esetleg a forintosítás következtében az eredeti vagy a mostani szintről megnő a kamatszintje (mint láthattuk, ez viszonylag sok ügyfélnél előfordulhat a 2%-os felárminimum miatt).
- A forintosításból kimaradó deviza- illetve forinthitel kamatszintje, illetve (referenciakamatozás esetén) kamatfelára az eredeti szintre áll vissza.
Új szövetség?
Összességében tehát hamarosan egy több mint 900 milliárd forinttal alacsonyabb eszközállománnyal, mintegy 2 százalékponttal alacsonyabb lakossági devizahiteles átlagkamat-szinttel és közel 100 milliárd forinttal kisebb éves kamatbevétellel kell a bankoknak továbbműködniük. Ez sokuk számára nagyon komoly vérveszteséget jelent, hiszen éppen ez volt az a hitelportfólió, amelynek ügyfélbázisára a leginkább tovább tudták hárítani eddig költségeik növekedését. A másik oldalon a (jól fizető) ügyfelek a 25% körüli átlagos törlesztőrészlet-csökkenéssel akkora könnyítést kapnak, mintha 190 forinton törlesztenék tovább eddigi hitelüket. A jelentős késedelemmel rendelkező ügyfelek helyzetén azonban mindez nem sokat segít, a közeljövő fontos feladata ezért a lakossági banki portfóliótisztítás felgyorsítása lehet. Ennek lehetőségeiről mostanság nem sokat hallani, de ez a – még mindig akut – probléma együttműködésre kényszerítheti a gazdaságpolitikát és a bankszektort.
Forrás: portfolio.hu
